Ma ismét tornyot másztunk. Felmentünk Porto egyik szimbólumának tartott toronyba, a Klerikusok Tornyába (Torre dos Clérigos). Ez tulajdonképpen egy harangtorony, ami egészen a legfelső harangokig megmászható és a mellette álló templomhoz csatlakozik.
Ahhoz, hogy az ember feljusson a toronyba egy komplett templombejáráson kell részt vennie, ami azt jelent, hogy mindenféle zegzugos lépcsőkön keresztül körbejárja a templomot és annak minden szintjét. 
Ez a tekergőzés azért jó, mert itt megint csak olyan szemszögből láthatóak dolgok, amiket amúgy sosem látnánk: például még sosem láttam oldalsó orgonát testközelből. Na de, ami a legjobb, hogy kileshetünk az oltár felett álló Nagyboldogasszony mögül, s megnézhetjük, mit lát ő nap, mint nap. Nyilván akkor a legboldogabb, amikor tele vannak a padsorok és amikor este végre kimegy az utolsó turista is.
A végére azért egy kép a toronyból is, háttérben az éppen borongós kedvű Portóval:
