Portugália a macskakő országa. A legtöbb járda, lépcső, van ahol még az autóút is kisebb-nagyobb kövekből van kirakva. 

A portugálok ezt egészen művészi szintre fejlesztették. A teljesen puritán macskakövezés mellett, szebbnél szebb mintázatú kőből kirakott útburkolatokkal lehet találkozni. Legyen szó szűk kis járdácskákról, sétányokról vagy tágas terekről, sehol sincs hiány a kreatív megoldásokból. Ezért, ha az ember a lába elé néz, akkor egy csodálatos világ tárulhat a szeme elé (és nem mellesleg észreveszi a kutyakakákat is). Külön neve is van ennek a jelenségnek, úgy hívják: calçada portuguesa, vagyis portugál utcakövezet.

A calçada portuguesa eredetét valamikorra a XIX. század második felére teszik, amikor az első fekete-fehér mintázatú, mészkövekből kirakott járdát lefektették (rabok) a lisszaboni Szt. György vár közelében. Akkoriban hatalmas feltűnést keltett a szokatlan látványával. Ezt követte a Rossio terének lekövezése, ami után már megállíthatatlanul terjedni kezdett ez a fajta útburkolás, mind az országon belül, mind a gyarmatokon és más országokban is. 

A legjellemzőbb a fekete, fehér és szürke árnyalatú kövek (zömmel mészkő és bazalt) használata, de néhol még vörössel is kiegészítik. Gyakran találkozni térdeplő férfiemberekkel, akik kis kalapácsukkal éppen macskakövet raknak le, vagy éppen javítanak meg. Kirakóznak.

Ma már kicsit ellentmondásos a macskakövek megítélése. Sokak szerint balesetveszélyes. Ha ráesik az eső valóban némelyik eléggé csúszós is tud lenni, illetve a kisebb-nagyobb hibák akár bokatörést is okozhatnak. Továbbá egyre kevesebb ennek a szakmának is a művelője, így egyre nehézkesebb a javításokat is elvégeztetni. Vannak próbálkozások, hogy kiváltsák a macskakövezéseket más burkolással, természetesen ott, ahol értékes minta, örökség nem veszik el. Egyébként nagyon hamar hozzá lehet szokni, hogy macskakövön jár az ember. Nyilván magassarkúban, vagy gurulós bőrönddel kicsit nehezített a pálya, de mindig vannak, akik szeretik a kihívásokat. Néha azért a babakocsival mi is szerencsétlenkedünk, de semmivel sem rosszabb, mint az otthoni gödrös, kátyús, hepehupás járdák.

Bennünk felmerült azért még egy biztonsági kérdés a macskakövekkel kapcsolatban. Még Lisszabonban voltunk tanúi egy tüntetésnek. Békésen zajlott, nem repültek a macskakövek, ami azért - látva ezt a macskakő-mennyiséget szerte az országban- roppantul megnyugtató.