Ma volt az első esőnapunk Portugáliában. Eddig is volt már eső, de egész napos eső még nem. De nem kell ám megijedni, nem maradtunk itthon, mivel az esőnapnak is megvan a maga szépsége. Valamennyivel (sokkal) kevesebb az ember az utcákon, csillognak a macskakövek, jó az eső illata és persze lehet trappolni a pocsolyákban. Mondanunk sem kell, a gyermek végig ugrabugrálta az utcákat, beállt a csöpögő ereszek alá, megúsztatta a faleveleket és még a játszótér is csak az övé volt. A vizes csúszda pedig szupergyors esőruhában. A gyermeket el kellett kapni, nehogy elrepüljön :-). Megint csak bebizonyosodott, a gyerekek imádják az esőt! 

Rajtunk kívül még sokan mások is élvezték az esőt, leginkább is a maratonisták, mert itt pont ma volt a maratoni futóverseny. Melegük nem volt, az biztos. Végigfutották mindkét rakpartot oda-vissza, át a hídon. Szerencsére az eső nem tántorította el a lelkes szurkolókat sem és a futók reméljük, még portóit is kaptak frissítőnek és melegítőnek. 

Na, de a legjobb fej, a Mackó Basszeros volt, aki egymagában szórakoztatta a hídon átkelő turistákat és gyűjtötte a mézrevalót.

Rossz idő nincs, csak rossz ruházat, ugyebár.