Faro és a spanyol határ között húzódik egy különleges természetvédelmi terült. Ria Formosa (gyönyörű folyó) a neve, bár igazából semmi köze sincs folyóhoz, mert ez egy lagúnarendszer, amit a természet és itt-ott az ember alakított ki. Rengeteg madár-és halfaj költő- és feltöltődő helye. Amolyan wellness. Az óceán felől öt sziget és két félsziget védi. A különlegességét mégis a tengerrel való szoros kapcsolata, az árapály adja, ami folyamatosan biztosítja a gazdag táplálékot és a friss vizet az itt élő fajoknak. Natura 2000 és ramsari terület.
Ma egy kicsit hajókáztunk rajta és elég sok mindent tanultunk a kapitányunktól. Például azt, hogy nagyjából 3,5 méter vízszint különbséget jelent itt az árapály. Meg azt is, a gólyák, akikkel itt találkoztunk kivételesek, mert alapvetően innen is elköltöznek, de van egy 40 egyedből álló gólyakolónia, akik már évek óta itt maradnak télre is. De megtudtuk azt is, hogy a kínaiak szeretik a csikóhalat, ami azért baj, mert itt él a világon az egyik legnagyobb csikóhal állomány, amit a kínaiak előszeretettel ritkítanak és csempésznek haza, Kínába, hogy mindenféle ínyencségként és afrodiziákumként megegyék. 
Most már azt is tudjuk, hogyha bárhol a világon portugál kagylót eszünk, az nagy valószínűséggel innen származik. Kiderült az is, hogy élnek itt kaméleonok, egykori afrikai migránskaméleonok leszármazottai. És fiúk, ha egy portugál lánynak udvaroltok, ha jót akartok, ne mondjátok neki, hogy formosa! Régen ez még bóknak számított, amikor a teltebb idomok voltak divatosak, ma már inkább sértésnek veszik.
