Portugáliának körülbelül 943 km hosszú óceánpartja van. Ebből mi nagyjából már tíz kilométernyit legyalogoltunk :-).

Lisszabonból és Portóból is nagyon könnyen elérhető az óceánpart, az ember felszáll a vonatra, metróra és 20-40 perces út után csodás partszakaszokhoz ér. Ott aztán lehet magunkba szívni a friss, sós levegőt, lehet hullámszörfözni, kiteozni, vitorlázni, futni, fürdeni, kagylókat gyűjteni vagy csakúgy ücsörögni és bambulni. 

Eddig minden hétre jutott egy óceánpart és mindegyik hatalmas élmény volt. A Lisszabonból megtett kirándulásokkor még nagyon jó idő volt, simán lehetett mezítlábazni és térdig gázolni a vízben, menekülni a hullámok elől. A parton töltött idő alatt arra is rájöttünk, hogy valószínűleg miért nincs a játszótereken homokozó. Nem tudjuk, hogy az ország belsejében is így van-e, mindenesetre sem Lisszabonban, sem Sintrában, sem Portóban nem találkoztunk homokozóval egy játszótéren sem. 

Portóban is megnéztük az óceánpartot a Duoro torkolattól északra is és délre is. Az északi részen hemzsegtek a szörfösök, rengeteg szörfiskola tartott éppen oktatást. Mi bakancsban és nagykabátban sétáltunk, homokoztunk, ők meg neoprén ruhában izgatottan várták a hullámokat.

A héten sikerült kifogni egy napsütéses napot. Gyorsan vonatra szálltunk és elmentünk a másik irányba is óceánt nézni. Hát ez brutál volt! Azt hiszem, sosem felejtem el azt a képet, amikor már nem olyan messze az utca végén megláttuk az óceánt, amint hatalmasnál hatalmasabb hullámok csapnak ki belőle, mintha a házakat is elérné. Mint egy igazi katasztrófafilmben. Lebilincselő volt.

Itt egy cölöpökön álló fasétányon lehet hosszasan sétálni a part mentén. Mi eddig a kis templomig (Senhor da Padre) sétálunk, s közben bámultuk az óceánt, hallgattuk a hangját, kavicsokat gyűjtöttünk, homokoztunk. Csodás volt!