Imádom a kopogtatókat. Nagyon szép díszei lehetnek egy háznak, bejárati ajtónak. Kár, hogy nálunk nem terjedtek el igazán. A jó hír viszont, hogy Portugáliában rengeteg szép példány van belőlük.

Mindkét oroszlánfej a sintrai Regaleira palota ajtóit díszíti

Nem tudom, annak idején, amikor Dylan megírta a dalt, képzeletben min kopogtatott a mennyek kapuján, de biztosan valami szép kopogtatót használt.

Kicsit utánaolvasva a történetének, kiderül, hogy az ókori görögöktől eredeztethetőek a kopogtatók. Merthogy utálták a hívatlan vendégeket, ezért inkább egy rabszolgát kötöttek ki az ajtóhoz (innen jön a karika), hogy védje a privát szférát. Miután a rabszolgák gyakran elaludtak az unalomtól, az érkező vendégek csak megkopogtatták a karikát a lánccal, a rabszolga felébredt, és a háziak is meghallották, hogy valaki jött. Ezután rájöttek, hogy nem is kell a rabszolga, szimplán elég csak a kopogtató. Valahogy így indult hódító útjára a kopogtató és lett belőle sokfelé elterjedt, sokszor még jelentéssel is felruházott műalkotás. Mára már a csengők azért valamelyest elvették a kopogtatók igazi funkcióját, de dísznek továbbra is megmaradtak sok helyütt. A mi örömünkre is!!

Errefelé is van sok Fatima keze, sőt, van ahol egyszerre kettő is űzi a háztól a gonoszt.

Ezen az ajtón pedig minden van, kopogtatók, gonoszfejű kulcslyukak, virágok és fogantyúk, kicsit már túl sok a jóból.

A végére pedig jöjjön még két gombkilincs. Ezek is nagyon klasszak tudnak lenni. Az alkotóik szabadon tudják engedni a fantáziájukat és aki kiválasztja, az is válogathat, hogy melyik illik hozzá a legjobban.

Ez a megszeppent képű oroszlán Portóban díszít egy bejárati ajtót.

Ez a gőgös bácsi pedig még Lisszabonban nézett ránk valamelyik házról. Nem lehetett elmenni szó nélkül mellette.