Az esős időben jöjjön egy virágos poszt. 

Egy város arcát az épületek mellett szerintem nagyban meghatározzák a fák is. Azontúl, hogy kicsit behozzák a természetet a betondzsungelbe, még gyönyörködni is lehet bennük. Nem tudom, ki hogy van vele, én speciel imádom a japán díszcseresznyéket. Szerencsére Szekszárdon is van belőlük sok, több helyen is sorakoznak szépen egymás mellett, és tavasszal feldíszítik az utcarészeket, egy kis japán életérzést csempészve a napsütéses napokba.

Ha Japánban lennénk, vagy japánok lennénk, akkor ilyenkor tömegével ülnénk meg a fák alatt a hanamit (virágzás nézést), szilvabort szopogatva, és gyönyörködnénk a tömény virágsziromba borult fákban. Tennénk ezt mindaddig, amíg el nem gémberedett a nyakunk, ki nem ürült a magunkkal hozott piknikes kosár, és ki nem fogytunk az egymással megosztandó történetekből.

Mivel azonban ez itt nem Japán és mi sem vagyunk japánok, ezért valószínűleg a nagy többség csak nyugtázza magában, hogy no lám, megint itt a tavasz. S pár nap múlva a virágoknak már hűlt helyük van fent, cserébe virágsziromágyon sétálhatunk lent.

Gondolom, az utcatakarítók ennek annyira nem örülnek, bár azért mégis csak jobb virágszirmokat söprögetni, mint szemetet! :-)