Van aki szeret sorban állni, van aki nem. A többség valószínűleg az utóbbi csoportba tartozik, magunkat is idesorolhatjuk. Szerencsére az elmúlt időszakban nem nagyon kellett gyakorolnunk. Nem tudom, hogy a kisgyerekek mit gondolhatnak magukban a sorban állásról. Valószínűleg azt, hogy ez már megint milyen hülye felnőtt dolog.
Gondoltátok volna, hogy Portugáliában egy gyerekkel mennyi sorban állást ki lehet bekkelni? Nem kellett kiállnunk a kilométeres sort a lisszaboni Szt. György várnál, Sintrában, a Pena kastélyhoz, a Clérigos Toronyban Portóban... Itt ez nem pusztán előzékenységen alapul. Van erre egy jogszabály és ehhez kapcsolódóan egy matrica/tábla, ami mindenhol, ahol valami szolgáltatás, kereskedelmi tevékenység folyik, ki van téve. A boltok, butikok ajtajára, a vasútállomásokon a pénztáraknál, a múzeumokban stb. Ez alapján a kismamákat, kisgyerekeseket, időseket, betegeket mindig előre veszik. Ilyen a tábla, ez itt éppen egy pékségben (itt sem kellett sorban állnunk, szerencsére, mert rengetegen voltak):
El is gondolkodtunk, hogy otthon ez úgy lenne, hogy ki lehetne bérelni gyerekeket, időseket, kismamákat, betegeket direkt sorban állás elkerülése céljából...
Persze, azért itt is vannak kivételek. Ilyenkor tanuljuk a kétévessel a sorban állás művészetét. Hol a karunkban tartogatva, hol a lábak sűrűjében a gyermekhez leguggolva próbáljuk lekötni a figyelmét (számoljuk a cipőket).
