Lisszabonba bele lehet veszni. Nem is kell mást tenni, csak róni az utcákat és nézelődni. Nincs két egyforma utca, nincs két egyforma ház, nincs két egyforma csempe, nincs két egyforma park, nincs két egyforma fa, csak úgy áradnak az ember felé a színek, a hangok, a szagok. Ez akár pont elég is lenne, de Lisszabonban rengeteg látnivaló van: kilátóhelyek, templomok, múzeumok, vár stb. Nyilván gyerekkel az ember kicsit máshogy működik, mintha csak maga lenne, de állíthatjuk, hogy kisgyerekkel is ugyanolyan élvezetes az utazás és ugyanúgy meg lehet nézni nevezetességeket, mint gyerek nélkül. Igazából úgy vettük észre, minden a tálaláson múlik, meg a sztorin, amit hozzátesz az ember, hogy a csemete számára is érdekes legyen mondjuk egy templom. Ezenkívül persze a gyermeket sem kell félteni, mert ő is megtalálja azokat a dolgokat, amelyek egy adott helyen lekötik a figyelmét. 

Mutatunk néhány példát (vagyis Lisszabon nevezetességei egy kétéves elmesélésében, ha elmesélné):

Szent György vár

Igen, ez tűlevél, amit lehet ide-oda pakolni (ezenkívül voltak még ágyúk, kőoroszlánok, amikre fel lehetett mászni, pávák és sok-sok lépcső) 

Praça do Comércio (éppen a lisszaboni maraton befutójával)

Igen, ezek itt apró, fehér kavicsok, amiket fel lehet markolni, zsebre lehet tenni, anya/apa markába lehet pakolni, és lehetne dobálni is, ha anya/apa engedné (és amúgy volt itt még rengeteg futkározó bácsi meg néni, zene, amire lehetett táncolni és sirályok, amiket el lehetett kergetni)

Belém-torony 

Mi más lenne, mint kagyló és homok, amiben könyékig lehet turkálni (volt itt még rengeteg bácsi és néni, akik magukat fényképezték, volt egy sárkányt eregető bácsi, volt egy másik kislány, aki betemette a tavat, amit apával ástunk, és voltak sirályok, amiket el lehetett kergetni, ja és ettünk szendvicset is)