Friss, januári levegő, sárdagasztás, szőlővel és erdővel borított lankák, kipirosodott, szuszogó és mosolygó emberek. Mi kellhet ennél több egy évkezdő túrához? 

Na, jó menő lett volna mondjuk inkább hóban taposni, mint sárban, de azért így is jól esett egyet túrázni a hazai dombok között. Most már mondhatjuk, hogy a mi családunkban is hagyomány a Bartina túra.

Akik korán nekiindultak, valószínűleg kicsit egyszerűbben haladtak a még fagyott földön, nekünk azért már jutott jó adag a dagonyából. De nem panaszkodunk, hiszen ezért mentünk! Amikor éppen nem kellett a lábunk elé koncentrálni, akkor lehetett nézelődni. A szőlőkben már megindultak az előkészületek a tavaszi munkálatokhoz, az alvó erdőben jó messzire elláttunk a fák között, a fejünk felett pedig összeborultak a fák csupasz ágai. A végére kellemesen elfáradtunk, egy újabb jó túraélménnyel gazdagodtunk. Kár lett volna otthon maradni! Nem mellesleg egy újabb szép darab került az éremgyűjteményünkbe.

Csemeténk jóvoltából egy örök igazságra is fény derült, miszerint a hótaposó bizony egyben sártaposó is. Igaz is, a lényeg, hogy taposni lehessen. Ősszel mehet a szőlőtaposás hó-/sártaposóban?!