Santa Luzia egy kis halászfalu Tavirától 3 km-re. Apró kicsi házaival, szűk utcácskáival, az öbölben ringatózó rengeteg halászhajóval, különleges vízimadarakkal igazi festményre illő helyszín. Ma a polip fővárosának hívják, de régen tonhalat (kékúszójú tonhalat) is halásztak itt. Ennek állít emléket a horgonytemető (Cemitério das Anchoras).
A fehér homokkal borított szigeten szépen sorba rendezve fekszenek a vasmacskák a homokdűnék között. Elég különleges látvány. A legtöbbjüket már vastag rozsdaréteg fedi.
Régen ezeket a horgonyokat használták arra, hogy a tonhalak befogására szolgáló hatalmas hálókat, ketreceket rögzítsék. Nagy tudást igénylő munka volt ez és ráadásul veszélyes is, mivel a tonhal ereje mellett az Atlanti-óceán áramlatait is le kellett küzdeni. A tonhal halászattal az 1960-as években kényszerültek felhagyni ebben a térségben. Akkor valaki itt hagyta ezt a munkaeszközét, s utána szép lassan idekerült a többi is.
Mára egy letűnt kor, egy eltűnt hivatás és egy veszélyeztetett faj szimbóluma lett. És egy nem mindennapi díszlet a strandoláshoz.
