Sintrában sok mesés hely van. A paloták mellett, a palotakertek talán ugyanúgy, ha nem még jobban lenyűgözik az embert. A domborzati viszonyokból adódóan ezek nem sík terepre épültek, ezért kialakításukban is különleges megoldásokat alkalmaztak. A különös klímának köszönhetően pedig a növényzetben keverednek az otthon megszokott fajok a nálunk szobanövényekként tisztelt fajokkal. Rengeteg többek között a platán, a szelídgesztenye, a páfrány, a hortenzia és az ezekkel boldog együttélésben lévő bromélia, filodendron, mindenféle örökzöld és pálma. Mi két parkot tudtunk megnézni, a legnagyobbat (a Pena Palota kertjét) sajnos egy hatalmas szélvihar miatt lezárták, így az nagy bánatunkra kimaradt. De legalább van miért visszamenni.
A Regaleira Palotához tartozó park (Quinta da Regaleira) tényleg egy meseszerű, elvarázsolt hely. Igazán már a palotán is látszik, hogy itt semmivel sem spóroltak, sem idővel, sem munkával, sem pénzzel.
A park maga kb. 4 hektáron terül el, amit teljesen be lehet járni, lépcsőkön, kanyargós utakon és kis ösvényeken. Séta közben lehet gyönyörködni a tökéletesen karbantartott kertben, lehet élvezni a jó levegőt. De amiért a park maga olyan meseszerű és izgalmas az a sok-sok építmény és eldugott műalkotás. Van itt több torony, ahova fel lehet mászni és nézelődni:
De vannak még itt tavak, vízesések, szökőkutak, barlangok, szobrok, van egy teniszpálya, egy kis templom. Itt aztán tényleg érdemes mindenhova benézni, mert könnyen elmegy az ember a buja növényzet által eltakart csodák mellett. S ha az ember nem a térkép alapján megy, akkor folyamatosan izgalomban tartja a park, hogy vajon mi lesz a következő dolog, amire rábukkan.
A legizgalmasabb hely kétségkívül a két beavatási kút, amelyek tulajdonképpen inverz tornyok, vagyis LEmászhatunk a toronyba. Csigalépcső tekeredik az aljáig és onnan egy barlangon át lehet kijutni egy vízesés alá. Hatalmas élmény!
A mi kis kétévesünk úgy rohangálta végig a parkot, hogy öröm volt nézni. Minden csigalépcsőt meg akart mászni, mindenhova be akart nézni. De így volt ezzel minden más gyerek is, rohangáltak, visítoztak, így itt a szokásos délutáni alvás lehetetlen volt. Ezért három órányi kellemes séta után, sok-sok élménnyel gazdagabban elbúcsúztunk a parktól.
