Előfordulhat, hogy innentől kezdve már csak karácsonyi témák lesznek egy ideig :-). Na jó, nem, de ez a mai még biztosan. Nagyon érdekes követni, itt hogyan készülnek a karácsonyra. Minden ott kezdődött, hogy október végén már itt is megjelentek a karácsonyi dekorációk a kirakatokban és a csokimikulások a boltokban. Aztán szép lassan felrakták a karácsonyi fényeket, felállították a karácsonyfákat, de december elseje előtt ezek nem világítottak. A városi karácsonyfák nem igazi fák, hanem kúp formájú, fémből készült építmények, amelyek mindenféle fényekkel vannak feldíszítve. A templomokban, nagyobb tereken, közösségi helyeken megjelentek a különféle betlehemes jelenetet ábrázoló installációk (présepio). Ez úgy tűnik, nagyon fontos része a portugál karácsonynak, lépten-nyomon bele lehet botlani.

Ma Vila Real de Santo Antonioban jártunk, ahova szánt szándékkal azért mentünk többek között, hogy megnézzünk egy óriási betlehemest. Nincs más szó rá, mint az, hogy brutál. És ez most a szó legnemesebb értelmében.

Egy hatalmas terem közepén egy hatalmas terepasztal, rajta nagyon aprólékosan kidolgozott jelenetek. Az alapot homok, moha és faháncs adja, ezen zajlik az élet: lovas kocsin viszik a gabonát a malomba, a kemencében sütik a kenyereket, éppen építenek egy hajót, a tyúkoknak magot szór egy asszony és sorolhatnánk. Van rengeteg mozgó elem, igazi víz folyik a patakban, a tyúkok kotkodácsolnak. Tényleg nagyon klassz! Rengeteg portugál és helyi hivatkozás is megjelenik, például ahogy a vizet nyerték a kutakból, a vár, ami a helyi másolata. Persze itt az istálló is, Jézuska még nincs benne. Ő majd csak 24-én tűnik fel a színen.
A leírás szerint összesen 2500 órát dolgoztak vele, mire felépítették. Jó kis idegnyugtató munka lehetett!

Itt aztán tényleg el lehet veszni a részletekben. A gyermek nagyon élvezte, mindent tüzetesen meg kellett nézni. Legfőképp az állatokat, a játszóteret, meg az érdekesebb foglalkozásokat.

Aztán tovább mentünk Castro Marimba, ahova a két vár miatt és a sómúzeum miatt mentünk. Az első kettő pipa és a harmadik is, csak kiderült, hogy éppen ott is betlehemes van. Csak itt nem faháncs, meg moha, meg homok adta a díszletet, hanem a só, merthogy Castro Marim nagyon híres a tengerből nyert sójáról. Kicsit ugyan bántuk, hogy a sóról szóló kiállítást így nem tudjuk megnézni, de azért itt is elnézegelődtünk vagy fél órát nagy duzzogva :-).Azért láttunk így is egy kis sótermelést: