Tavirában arra járunk, amerre már a rómaiak is jártak. A város egyik jelképe a várost átszelő folyón átívelő, hétlyukú Római híd (Ponte Romana). 

Állítólag tényleg állt itt híd már a rómaiak idejében. Erre haladt a fő közlekedési útvonal Castro Marim és Faro között. Mai formáját már elég régóta, az 1600 évek második felétől őrzi, mivel a felújításokkor mindig megtartották ezt. Ma már csak gyalogosok és biciklisek használhatják. És használják is, ha a város főtere irányából át akarnak kelni a túlpartra vagy fordítva. Miközben sétálnak, meg-meg állnak, bámészkodnak, kiülnek a padokra napozni, beszélgetni. Őket pedig utcazenészek és élő emberszobrok igyekeznek szórakoztatni. Itt éppen kifogtunk egy olyan pillanatot, hogy sehol senki.

S hogy milyen folyót is ível át tulajdonképpen? Na itt a csavar. A folyó Rio Sequa néven érkezik a hídhoz, de a hídtól már Rio Gilao néven torkollik a közeli Atlanti-óceánba. Hogy mi történik a híd alatt a vízmolekulákkal, hogy új identitást kapnak? Velük valószínűleg semmi. Viszont találni egy akár el is fogadható magyarázatot, méghozzá egy öngyilkos szerelmes pár történetét, akik a híd két oldaláról ugrottak a folyóba. Az ő tiszteletükre a nevüket viszi tovább az elnevezés. Ezt persze senki megerősíteni vagy cáfolni nem tudja. Egy biztos, Rómeók és Júliák mindig is voltak, vannak és lesznek.