Immár lassan két hete egy csodás lisszaboni lakás lakói vagyunk. Ha az ajtót magunkra zárjuk, a lakást tulajdonképpen bárhova elképzelhetjük, de ha kinézünk az ablakon, egyből tudjuk, hogy Lisszabonban vagyunk. 

A hálónk ablakából ezt látjuk:

Ezen a képen gyakorlatilag elég sok minden rajta van, ami Lisszabonra oly jellemző. A macskaköves, lejtős járda, a festett csempével borított ház, házszám táblák, díszes korlátú erkélyek. 

A hátsó, verandás mosókonyhából pedig ez a kép tárul elénk:

A fotón igazán annyira nem jön át, de pont rálátni egy meredek kis utcára a házak háta mögött. Én speciel imádom ezt a látványt. Reggel az első dolgom, hogy ide hátrajövök és megnézem, milyen az idő (azért itt, mert olyankor a háló ablakán még le van eresztve a redőny). Ha süt a nap, ragyogóan kék az ég, ha esik az eső, látni a tócsákat a piros terasz burkolatán és látni az embereket esernyővel felkapaszkodni a meredeken.