Új kedvencünk van: a papaja. Valószínűleg már otthon is találkozhattunk vele, de nem tudatosult. Én enni frissen még biztosan nem ettem. Azt tudom, hogy van az a gyümölcskoktél konzerv, aminek kék a papírborítása, abban van papaja, de sosem tudtam, melyik az pontosan. Talán még kandírozott formában ettem, de nem hagyott maradandó élményt.

Ez a rögbilabda viszont annál inkább! 

Ez a példány egyébként repülővel érkezett Brazíliából (ezt onnan tudjuk, hogy rá volt matricázva, ökológiai lábnyoma nagy :-( ). Kicsit olyan, mint egy jól megtermett dísztök. Van hozzá köze, mert hogy a dinnyefélék családjába tartozik. A vicces benne, ha felvágja az ember, olyan, mintha kis halikrák ücsörögnének a belsejében egymás hegyén-hátán.

Ezeket a halikra-magokat ugyanúgy lehet kikaparni, mint mondjuk a sárgadinnyéből vagy a sütőtökből az ő magjaikat. Ezzel megnyílik a szabad út a gyümölcshúshoz, amit megint csak kiskanállal egyszerűen ki lehet enni. Puhaságra olyan, mint a sárgadinnye, de egy kicsit tömörebb a húsa. Az íze, hm, olyasmi, mintha egy kanál virágzó rétet venne az ember a szájába, természetesen a döngicsélő méhek nélkül. Isteni finom!

S, ami még vicces, a papaját portugálul mamao-nak hívják :-)